Hát elszomorodtam...
Úgy látom a napi hírekben, hogy az "ellenzék" szinte jobban bízik a FIDESZ sikerében, mint maguk a narancs-huszárok.
Senki nem igazi kormányváltásban gondolkodik, hanem abban, hogy majd a kétharmadot gyengítik egy kicsit. Eltűnődök, hogy vajon egy Olimpián is így indulnak el a sportolók? Az van a szívük mélyén, hogy "azért gyúrok, edzek 4 éven át, hogy a 36. hely az enyém legyen..."?
Vagy így gondolkodik egy orvos is, műtét előtt? "Kicserélem egy kis részét a csípőjének, hátha utána fél lábon elugrálhat még pár hónapot a beteg..."? Így kötünk házasságot: "Ha nem válunk el, csak három év múlva, az már tartós házasság úgyis...."?
Nem hihetünk teljes sikerben, gyógyulásban, győzelemben? A hit és remény teljes elvesztése jelentené a realizmust?!
Nézzük a számokat: 2.000.000 ember az, aki narancsul gondolkodik. És vagyunk pár millióan - mondjuk 6-8.000.000-an - akik más színeket szeretnek.
Van hat nagyobb ellenzéki párt. (Az "ellenzék" szót keserűen írom le: nem fedi ugyanis a valóságot, de mindegy. Jó, van közel 70 új pártocska, de azok csak jelzés értékűek.) És létezik még a lakosságnak kb. a 30%-a, aki a "fogalmam sincs, kire szavazzak" kategóriába esik.
Merjünk nagyot képzelni, és fantáziáljuk azt, hogy a 2.000.000 narancsszínben gondolkodókból is van pár, aki időközben rájött, hogy valami nem kerek teljesen. Esetleg az unokáját nem látta már fél éve, mert az külföldön dolgozik, a gyógyszereit nem tudja kifizetni, a párja meghalt a kórházban, mert rossz volt a betegellátás, az autójának kitört a kereke az egyik úton, melyet sosem újítottak fel, épp munkanélküli lett, a felesége elhagyta egy gazdag bűnözőért, és megint paprikáskrumplit evett vasárnap, rántott hús helyett....
Tegyük fel, hogy összehasonlította életét azzal a szlogennel, hogy "Magyarország jobban teljesít....", és keresni kezdte saját helyét, megítélését ebben a gondolatban.
(Ami amúgy egyébként igaz. Magyarország, azaz Te, én, meg mi, akik még ÉLÜNK, kibírtuk, csináljuk, dolgozunk, adózunk, kitaláljuk, hogyan oldjuk meg a csekktől-csekkig életünket, tényleg jobban teljesítünk, mert nem dobtuk még fel a bakancsunkat, és nem lógattunk fel egy politikust sem....)
Szóval emberünk elgondolkodott, és arra jutott, hogy talán már nem is akarja ugyanezt, ugyanígy... Csak hát ott a sok "ellenzéki" jóslat, mely szerint "úgysem sikerül....úgyis marad minden...." stb., és akkor már ez az apró, ifjonti, zsenge zöld gondolathajtás el is száradt...
Az ellenzék ezeket az embereket hagyja cserben, ezekre nem gondol, ezeket veszi egy kalap alá a "fanatikusokkal", pedig szerintem ez hiba, mert minden EGYES ember számít, minden EGYES vélemény, gondolat, és szavazat.
Tehát ha összeadom a kiábrándult Fidesz-hívőket, az eleve mással szimpatizálókat, az időközben meggyőzötteket, simán meglehetne a többség...
Nem tetszik többek között a drón-politizálás sem. Arra gondolok, hogy "távirányításos" emberkék mindenhol ott köröznek, és szidalmazzák, vagy dicsőítik azt, amit számukra előírtak, mindenféle különösebb meggyőződés nélkül.
Hogy valóban meggyőződés nélküliek, ezt abból szűröm le, hogy némelyik kommentelő olyan logikátlanul érvel, és olyan mű-alpári stílusban, hogy még a hitelesség látszata sincs meg. Hogy ezért pénzt kap-e, vagy élvezetét leli a szerepben, azt nem tudom.
Olyan egyszerű lenne egyébként a hétköznapi politizálás. Emberünk, nevezzük Istvánnak, megáll egy pillanatra, körbenéz, és feltesz 5 kérdést:
- Jól élek most?
- Jól élnek a családom tagjai, és a lakóhelyem 5 km-es körzetében élő emberek?
- Ha kimegyek az utcára, vásárolok, orvoshoz megyek, ügyet intézek, stb.: úgy látom, hogy minden rendben van?
- Más nyugati országban is úgy vannak a dolgok, mint itthon?
- Miért?
Még ha az elsőre valami oknál fogva "igen" is a válasz, a második esetében már, aki igennel tud válaszolni, az nem mond igazat akkor sem, ha a Rózsadombon él....
A Tisztelt Ellenzéket arra kérem, hogy ne ajándékozza a választási győzelmet már eleve úgy a Fidesz-nek, hogy még az első szavazat nem is landolt a szavazóurna alján....Ha saját magukba nem hisznek, inkább menjenek el péknek, és süssenek tisztességes, jó magyar kenyeret...annak legalább van értelme.
