(Taliándörögd és Öcs között)

Mindenki máshol, máshogyan találja meg azt a pár pillanatnyi, jó esetben pár órányi nyugalmat, amelyre szüksége van.

Ami engem illet, az utóbbi időben a természetben, vagy lenyűgöző épületek fotózása közben érzem azt, hogy jó ott lennem, ahol épp vagyok, mert minden békés és nyugodt. Szerencsémre sok hétvégén kelünk útra, és járjuk az ország kevésbé ismert tájait, lehetőleg olyankor, amikor nincs túl nagy nyüzsgés.

E  fotó-összeállítással szeretném megosztani ezen pillanatokat, hátha másnak is kedve lesz ezekre a helyekre ellátogatni.

A Zalaszántói Béke Sztúpa minden vallási és ideológiai beállítottságtól függetlenül méltóságteljes, magával ragadó hely. Néhányan sétáltunk csak ott, de az ember akaratlanul is suttogva szólal meg, nem siet, és eltűnődik azon, hogy a békének, szeretetnek, toleranciának hányféle emléket állítottak azok, akik ebben hittek, hisznek.

A Taliándörögdi, XIV. századi Szent András templom-romhoz épp alkonyatkor érkeztünk. A frissen kaszált széna és virágzó bodza illata,  a falak között lármázó galambok lármája nem változott az elmúlt századokban, csak épp akkor elődeink nézték elgondolkodva a felhőket...

Gabona hullámzik, nem tudom, miféle, de jól esik megsimogatni a kalászokat.

Nem oly régen Öskün jártunk, akkor még hűvös, februári szél fújt, nem is volt arra senki...

Egy másik alkalommal Kemencére kirándultunk: a kisvasúttal mentünk egy kört. Az utolsó "állomáson" volt idő fotózni kicsit a kristálytiszta patakot.

Nyugalom vár a Kiskunsági Nemzeti Parkban is. Kevesen ismerik úgy, mint én, hiszen gyermekkorom egy részét ott töltöttem, nyaralás címén. Akkoriban félelemmel töltött el a csend, melyet csak a nyárfák susogása, az ősborókás közül kibukkanó rókák halk lépése, és a riadt fácánok rikoltása tört meg. Most fotózni mentünk oda, s bár sok minden megváltozott azóta, a Magyarországon egyedülálló homokdombokat azért megtaláltam.

Egy vár látványa is elgondolkodtatja az embert, hiszen ahol most épp lángost sütnek, vagy játék kardokat árulnak, ott a mélyben talán honfitársaink nyugszanak nem tudván arról, hogy életüket egy turistalátványosságért adták.(Kinizsi-vár)

Pár hete a Kereki-várnál jártunk. Férjemet a romok nyűgözték le, engem inkább a fák harsogó zöld színe, és egy fa, mely mintha a Micimackó mese illusztrációja lett volna: szinte kerestem az ágán a Baglyot, alatta pedig Tigrist.

Tavaly jártunk a Szajki-tavaknál, ott sem volt épp szezon, a víz tükörsima volt, és az a csend....

Nyugodt pillanat lehet egy családi körben elköltött ebéd, ahol az ember elréved az árnyékok furcsa játékán a napernyőn.

S végezetül pedig a kedvenc templomom, mely oly sokat jelent számomra, mert akkor és ott kezdődött el "valami", amely azóta is meghatározza az életemet.

Nyugodt napot kívánok mindenkinek!