Amit főnixtollal írsz, örökre megmarad...

Dya-képek

Húsvéti kirándulás - női szemmel

2016. március 28. - Dya2016

25.jpgAz történt, ami más napsütéses hétvégén is történni szokott: még az ágyban heverve eldöntöttük, merre is induljunk.

Ezúttal a reggeli volt az, ami kicsit más volt: a szokásos pirítós helyett illatos sonka, főtt tojás, fehér és piros retek, puha kenyér került a tányérra. 

Tác volt az első állomás, ahol a Gorsium megtekintését tűztük ki célul, ám az még zárva volt. Ezt annyira nem is bántam, hiszen a napsütötte rétek illata, a rügyek harsány zöldje, a birkák távoli bégetése jobban esett mind a szememnek, mind a szívemnek, mint holmi tudományos körséta a romok között.

1.jpg

2.jpg3.jpg

A GPS szerint nem messze valamiféle tó is megbújt, márpedig ha valahol vizet szimatolok, azt nekem látnom kell. Egy meglehetősen rossz út vezetett a nádas közé, ahol a 3 méter magas növényzet semmi esélyt nem adott, hogy lássuk a vizet. Mocsár, pocsolyák mindenütt. Aztán, valahol mélyen bent, egy lakatlan házikót pillantottunk meg, és 5.jpga rekettyésen át végre eljutottunk az elhagyott csónakhoz, régi kútféléhez, és magához a tóhoz. Akár Matula bácsi is kiköthetett volna....

6.jpg

7.jpg

Innen Tésre indultunk, de persze közben megálltunk hol ezért, hol azért... Várpalotán rosszul navigáltam, így egy kedves lakótelepen kötöttünk ki, de ha már ott jártunk, feltétlen le kellett fotóznom ezt a fát:

9.jpgSárszentmihályon kastélyt kerestünk, helyette panzió-félét találtunk, én a kerítésen kukucskáltam be:

8.jpg

Tés-hez az ihletet  Fehér Klára "Vakáció Magyarországon" könyve adta, melyet rongyosra olvastam a sok év alatt. Meg aztán nem sok szélmalmot láttam életem során, nosza...

A szélmalmokat egy kovácsműhelyen átsétálva lehet megtekinteni. Hatalmas, mesebeli-kulcsot adott át a szélmalmok őrzője, azzal sétálhattunk  a domboldalon át a malmokig.

10.jpg

11.jpg

12.jpgA műhely sem volt kevésbé érdekes: valóban egy kovács-dinasztia dolgozott ott, sok esztendőn át.

16.jpg

15.jpg

14.jpg

17.jpg

13.jpg

21.jpg

Egy ott kifüggesztett tábla adta az ötletet, hogy tovább folytassuk utunkat Jásd irányába, ahol egy vízimalom várt bennünket.

Mondjunk engem csak kívül várt, mert a malom belseje zakatolt, szűk volt, így megelégedtem a csobogó patak, a legelésző kecskék, és forgó vízkerék látványával. Annyira belemerültem a fotózásba, hogy elfelejtettem kecske-sajtot venni, és talán a som (vagy naspolya?) lekvárt is kipróbáltam volna.

19.jpg

20.jpg

18.jpgErősen délutánba hajlott a nap, s tudtam, hogy édesanyám sonkás-rakottkrumplija vár, valahol messze, így hazafelé vettük az irányt. Férjemnek sasszeme van, már ami a vonatokkal kapcsolatos dolgokat illeti, így valahol Bodajk környékén észrevett egy elhagyott vasúti szerelvényt, benőtt síneket, bezárt bányát, és lelkes fotózásba kezdett.

A kezemben lévő, több, mint 30 éves, régi térképet nézegetve  úgy láttam, hogy  Fehérvárcsurgón van egy kastély. Az ember ilyenkor nem nézi meg a Google-ban, hogy mi vár rá, hiszen úgy oda a felfedezés öröme....

Nos, tényleg van ott kastély, amely szállodaként (is) működik. Hatalmas park, gyönyörű fák, csodálatos épület....

- Igazi esküvő-helyszín! - sóhajtottam fel, és minden nő tudja, hogy ez az a jelző, amelynél nincs magasabb szint, már ami a romantikát illeti. Remélem, egy meleg, nyári estén el fogunk még oda menni, és beszívni a nyáresték minden illatát, zamatát, és romantikáját....

24.jpg

23.jpg

26.jpg

25_1.jpg

Erről a szép napról még itt lehet olvasni:

http://menetszel2016.blog.hu/

(Fotó: Dya)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fonixtoll2016.blog.hu/api/trackback/id/tr788532102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.