Amit főnixtollal írsz, örökre megmarad...

Dya-képek

A kommentelés művészete

2016. március 31. - Dya2016

konyv.jpgRégóta figyelem, milyen sajátosan keveredik össze a "vélemény nyilvánítás szabadsága", és a kontroll nélküli, személyeskedő megnyilvánulás "öröme".

Annak idején - sok esztendővel ezelőtt - amikor még csak könyvek és újságok léteztek, a kedves olvasó csak otthon, családja körében, esetleg egy pohár ital mellett, a barátaival összegyűlve kommentálhatta az irományokat, és saját vérmérséklete szerint beszélhetett az íróról, vagy az olvasottakról.

Akkoriban az írástudók bizonyos tiszteletnek örvendtek, és az, ami már nyomtatásban megjelenhetett, képviselt egyfajta színvonalat, és - talán - tartalmilag sem volt elhanyagolható.

Manapság ez kissé mintha másképpen lenne. A számítógépen pötyögni mindenki tud, gondolatai mindenkinek vannak, és aztán vagy újságírónak, vagy bloggernek nevezi magát, és vagy pénzért, vagy saját örömére írja le gondolatait.

Ezzel nincs is semmi bajom, (tekintve, hogy magam is hobbi blogger vagyok), csak az olvasók egy részének reagálása az, ami szerintem nem megfelelő.

Mindenki ismeri azt az 50 év körüli, kofa-asszony típust, aki boldogan gyalogol bele szomszédjai, családtagjai lelkében, és kockára fodrászolt fejjel süvölti a nagyvilágban, hogy "Én őszinte ember vagyok, ami a szívemen, az a számon....". És szentül hiszi, hogy a másik sértegetése, számonkérése olyan jog, melyet mint "őszinte ember" szabadon gyakorolhat. Márpedig az őszinteség, és az otrombaság nem egymás szinonimái!!!

Az őszinteség az, amikor a másiknak elmondjuk a valóságnak megfelelő  véleményünket, gondolatunkat, érzéseinket, figyelembe véve a másik fél érzelmi, szellemi és észbeli állapotát.

Amit a kommentelők egy része mostanában művel, az a fenti kritériumnak általában nem felel meg! A téma megvitatása sokak számára egyenlő az író sértegetésével, trágársággal, és azzal a szent meggyőződéssel, hogy minél "viccesebb" gorombaságot ír le az illető, annál inkább igaza van.

Nos, halkan és szerényen megsúgom: a kommentelő sem írhat le akármit, merthogy az asztal közepére is lehet sz.... ni, (fizikailag semmi akadálya), de még sem illik...

Ha én, mint blogger úgy tudok írni, hogy nem sértegetem meg Pistit, Katit, Marcsit, hanem írok egy jelenségről, egy történetről, egy teljesen szubjektív eseményről, akkor joggal várhatom el, hogy a kedves kommentelő a témához szóljon hozzá. Még nem került rá sor, de biztos vagyok benne, hogy amennyiben valaki személyeskedésbe menne át, és a mentális állapotomat megkérdőjelezné, akkor a moderáló gombra igen határozottan rátenyerelnék!

Annak idején szállóigévé vált:"benne leszek a téééévééééében". Most pedig mindenki a kommentelők között akarja látni saját magát, és boldog, amikor azt látja, hogy ő volt a leggorombább, legtrágárabb. Az számomra rejtély, hogy egyes bloggerek, vagy fb-on megjelenők ezt miért hagyják ott díszelegni, avagy miért állnak le ezen a szinten vitatkozni, és miért küldik el egymást melegebb éghajlatra.

Leírni azt a kb. 15 szót, ami a trágárság kategóriájába esik, nem nagy kunszt. De érvelni, magyarázatot adni, felvetésekre válaszolni, kifejezni saját véleményünket: nos, ez már nehezebb kategória....

Nem vagyok egy foci-guru, de úgy rémlik, hoztak egy olyan szabályt, hogy amennyiben valami rendellenesség történik a pályán egy szurkoló részéről (meztelenül berohan, stb.), akkor azt  a tévé nem mutatja, így egyre kevésbé érdemes ott kiélni a feltűnési viszketegség eme sajátos formáját, mivel a stadion közönségén kívül ezt más nem fogja látni.

Nos, ezt a stílustalan, goromba, színvonalatlan kommentelőkkel szemben is érdemes lenne bevezetni. Hátha egy idő után mindenki felfogná, hogy a vélemény nyilvánítás szabadsága valóban remek dolog, de visszaélni vele nem elegáns.

Amit pedig régen sem értettem (noha már akkor naplót írtam, amikor a blog.hu sehol nem volt) az a következő: miért fordít valaki energiát, időt arra, hogy olyasmit olvasson, nézzen, kövessen, ami számára nem szimpatikus?!

Ez olyan, mintha minden nap csigapörköltet próbálnék enni, és aztán letolnám a szakácsot, hogy miért főz ilyen förmedvényt!

A szabadidő a miénk, érdemes tehát olyan dolgokkal foglalkozni, ami örömöt okoz. Ha pedig valakinek a veszekedés, kötözködés, gorombáskodás okoz örömöt, akkor ott nemcsak szerintem, de a szakirodalom szerint is baj van.

Szép szabadidőt kívánok mindenkinek!

selce-nyaralas-2005_174.jpg(Fotó: Dya)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fonixtoll2016.blog.hu/api/trackback/id/tr478547800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.