Amit főnixtollal írsz, örökre megmarad...

Dya-képek

Úton, fényképezőgéppel

2017. október 10. - Dya2016

orszagut.JPG

Ha napsütésre ébredünk hétvégén, nem kérdés, hogy pár óra múlva egy aszfaltcsíkon kanyargunk, hol céllal, hol csak irányt követve.

Sok embernek az utazás nem más, csak egy összekötő idő otthon és a végcél között, számomra viszont a lehetőség arra, hogy ezernyi színt, hangulatot, apró szépséget, vagy épp fájdalmasan szomorú dolgot lássak, érezzek, fotózzak.

Múlt szombaton Szilvásvárad volt az irány, ám végül nem jutottunk el oda, ami nem is baj, mert annyi szépet láttunk útközben.

Első megállónk  Verpelét és Tarnaszentmária között volt, ahol megnéztük a Vár-hegyet, amely tulajdonképpen egy kis vulkáni kúp, melyen a 19. században még egy kis erődítmény is állt, mára viszont védett tanösvény vezet rajta végig. 196 m a legmagasabb pontja, ami a magamfajta tériszonyos emberkének nem kevés, még akkor sem, ha biztos vaskorlát vezet végig, az alig 1 láb széles ösvény mentén.

hegy.JPG

domb.JPG

csipkebogyo.JPG

falevel.JPG

pillango.JPG

Legközelebb Sirok előtt, egy vasúti átjárónál álltunk meg. A vakító kék ég, a kanyargó út, és a már-már giccses bárányfelhők fényképezőgépért kiáltottak.

sorompou.JPG

tukor_1.JPG

Innen az út Egerbocs felé vezetett: gyönyörű lovak legeltek az út szélén, és dombokon játszott a fény.

lovak.JPG

fenyok.JPG

doomb2.JPG

Egy rövid pihenő Bátor környékén, ahol egy pókháló, és az út szélén húzódó tóban megpihenő falevél nyűgözött le.

pokhalo.JPG

level_i_vizben.JPG

Bélapátfalván megcsodáltuk Bél-kő szikláit. (A hegységben 1963-ig folyt két mészkőbánya tölcséres művelése, ekkorra azonban a bányafal veszélyessé vált, ezért a termelést a hegygerinc tetején folytatták. A felső kőbánya 2002-ig, a cementgyár bezárásáig üzemelt. Ezalatt gyakorlatilag legyalulták a Bél-kő tetejét, számítások szerint ma 7 millió köbméter hiányzik a hegyből. A hegy 550 méter feletti „sapkáját” 2008. február 15-én védetté nyilvánították. Forrás: Wikipedia)

szikla3.JPG

szikla1.JPG

Pár évvel ezelőtt meglátogattuk a Bélapátfalvai ciszterci kolostort is, amit akkor örökítettem meg, jobb híján mobiltelefonnal.

remete.jpg

szalajka_volgy_017.jpg

Ahogy ment le a Nap, és néztem az eget, azokra gondoltam, akik épp utaztak valahová, talán örömmel, talán kötelességből, és fogalmuk sem volt, hogy a hűvös parkolóban lefotózom őket.

repulo.JPG

Elköszönve a fenséges szikláktól, hazaindultunk. Útközben még megálltunk egy pillanatra a visontai bányamező mellett, ahol  Detk és Halmajugra települések külterületén található az ország egyik legnagyobb lignitbányája. 

banya2.JPG

banya1.JPG

Mintha egy sci-fi film helyszínét néztem volna, valamilyen idegen bolygót. Ismét eszembe jutott az a kérdés, hogy vajon okoztunk-e valaha a Földnek, mint bolygónak olyat, amitől az szebb, jobb, teljesebb lett....? Mert a kármentés és a jobbítás nem ugyanaz.

repulo2.JPG

vezetek.JPG

Az alkonyi fényben fürdő tájról még készítettem pár képet, és újra bólintottam egyet csendben, magamnak: igen, úton lenni több, mint rohanni valahová...Az út maga a HELY.

bogancs_1.JPG

"Indul a küszöbről az Út:
ha nem vigyázok, elszelel;
Felkötöm én is a sarút,
gyerünk utána, menni kell,

utak találkozása vár,
futok, a lábam bizsereg -
csak ott lehetnék végre már!
Aztán hová? Ki mondja meg?"

(Tolkien)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fonixtoll2016.blog.hu/api/trackback/id/tr6812947665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.