Amit főnixtollal írsz, örökre megmarad...

Dya-képek

Egy kapcsolat állomásai

2017. december 29. - Dya2016


pink.JPGS kezdetben vala a szerelem....

 

Semmit nem tudsz a másikról, de a létezése elég ahhoz, hogy szépnek, erősnek, hitelesnek, és főképp egyedinek lásd. Amit mond: a bölcsesség maga! Amit tesz: tökéletes! Ahogy gondolkodik: csak rábólintani tudsz, hogy nahát, te is pont így, és pont ezt akartad mondani.

És a külseje? Neki van a legszebb....mindene! Csukott szemmel magad előtt látod minden porcikáját, érzed az illatát, és valóságosabbnak tűnik az éjszaka homályában, mint a párnád, amit magadhoz ölelsz.

Érzed, sőt TUDOD, hogy mit gondol, mit tesz, és önmagad ikerlelkeként tartod számon: ami neki fáj, az neked is sajog, sőt: jobban. 

Úgy véled, hogy ha jobban megismered, akkor az Édenkert lakója lehetsz örökkön-örökké, mert mézédes a gyümölcs, ami kigurult a parkból, ahová minden erőddel be akarsz jutni.

Elszántan érzed, hogy tiéd a világ, sőt: A (!) VILÁG (!). És tiéd a SZERELEM, mert azt még senki nem érezte sem így, sem ennyire, sem sehogy. Rálegyintesz a többi emberre: dehogy értik ezt.... ez MÁS.

És meg akarod ismerni még jobban...

Kérdezel, és ő válaszol. Na, nem egészen úgy, és azt, ahogyan azt elképzelted, de szíved ezt ÚGY akarja hallani, és ezáltal a füled is elsiklik mindazon információk mellett, ami lelkednek kevéssé lenne tetsző.

Van sémád is, hiszen voltál már szerelmes. Igaz, emlékeid csak addig jutnak eszedbe jelen pillanatban, amikor hódítottál, és hódultál. Onnan valahogy elhalványodnak történések....

Jönnek a gyönyörű, együtt töltött órák, napok, hétvégék. Te úgy érzed: kezedben a gyeplő, irányítod az eseményeket, és minden aszerint alakul, ahogy azt vártad, gondoltad. (Ő ugyanezt érzi.) Te őt életed puzzle-jában egy felhő alakú darabkának látod, ő téged a virágoskertből hiányzó tulipánnak. Megfelelő távolságból szemlélve neked tényleg vannak tulipánra hajazó szirmaid, neki pedig kis fehér bárányfelhő-pamacskák tükröződnek a szemében.

S mindketten lassan-lassan elkezdtek munkálkodni azon, hogy az üres helyre a másikat bepaszírozzátok, aki persze ez ellen kézzel-lábbal tiltakozik, hiszen ő a saját életét akarja teljessé tenni veled, míg te a tiédet, ővele.

 

....és akkor kezdetét veszi az ismerkedés....

Telnek, múlnak a hetek, hónapok, és a különlegesnek vélt, éteri egyedről kiderül, hogy húsból, vérből, múltból, nyűgből, sebzett lélekből, egóból, vágyakból, és gyarlóságokból  (is) áll.

És a legnagyobb hibája: saját elképzelései vannak arról, mit és hogyan szeretne, ami - mint utóbb kiderül - nem teljesen egyezik azzal, amit te terveztél.

Azt veszitek észre, hogy már nem ketten vagytok, hanem sokan... hisz ott az összes rokon, barát, munkatárs, ex, gyerek, háziállat, szomszéd, akik a te életedre a kívántnál sokkal nagyobb hatással vannak. Ha szimpik, akkor szerencséd van, ha nem, akkor ráfaragtál....

 

.... amikor összeköltöztök....

Jönnek a hétköznapok. Az embereknek alvásra, evésre, tisztálkodásra, és szórakozásra van szüksége akkor is ha egyedül él, akkor is, ha párban.  Már fontossá válik, hogy ki mikor kel, meddig tévézik, salátázik, vagy kolbászt fal, horkol-e, vagy csendben pihen, otthon ücsörög, vagy kimenne a világból, elherdálja-e a pénzt, vagy kuporgat, és balra, vagy jobbra szavaz a választásokon.

Tiszta ruha, tiszta otthon mindenkinek kell, na de ki lesz a háztartási tündér, és ki viszi ki a mosatlant? És persze ott a nap 8-10 óra munka is, ami vagy időbeosztásban, vagy tartalomban nem stimmel: az egyik mindig "civil" marad a másik hivatásához képest. Különben is, te mindig többet dolgozol, és keményebben, mint a másik - ez a licitálás is "kellemes " időtöltés a pároknál.

 

 ...egymásra meredés.....

Körülbelül itt ismered meg a másikat, és magadat is, akivé párod mellett váltál. Hol magadra meredsz a tükörben, hol a másikra: ki ez????!!! És akarod-e ezt az egészet így, ahogy most van?! Kétségbeesetten  próbálsz újra az lenni, aki a startvonalnál voltál. Hiszen neked jogod van egy csomó mindenre.... Eljárhatsz szórakozni, sörözhetsz, dumálhatsz idegenekkel, és teheted mindazt, amiben egykoron örömödet lelted. Feltámadt egód harci díszbe öltözik, és farkasszemet néz párod felvértezett öntudatosságával: na, akkor ki is lesz az, aki majd új szabályokat vezet be, a "nekem mindent lehet, a másik hallgasson"  elv szerint?!

 

...harcok....

Mindent egymás fejéhez vágtok. Övön alul, és felül megy a bunyó, mindennek a másik az oka, és leveritek egymáson még azt is, hogy az óvodában belétek tömték a tejbegrízt. Minden rossz, amit a másik mond, ahogy kérdez, ahogy rád néz, ahogy mozdul, ahogy létezik.... Ez a szerelem teljes ellentéte: a párod immár maga az ördög, vagy ördögina, aki kénkövet hány egész nap, a te bosszantásodra. Mindenki megsértődik mindenen, és egy "jó reggelt" köszönés mögé is válóokot vizionálsz.

 

...vízválasztó...

És ennél a pontnál vagy végleg elköszöntök egymástól, vissza sem nézve, vagy leültök "dolgozni a kapcsolaton". Ami persze nagyon kínkeserves, nyögvenyelős, életidegen, kínos, és még a végkifejlet is kétséges. Ez olyan érzés, mint hányás után megpróbálkozni az első falattal.... Kicsit sem esik jól, sőt....

S hogy miért próbálkoztok még is....? Mert bizonyos dolgok stimmeltek... Mert akkor fekszik és kel, amikor te. Meg azon a poénon nevet, amit te is humorosnak találsz. Mert vannak közös emlékek, és szereti a kávét, ahogy te főzöd. Te meg nem akarod még egyszer elmagyarázni, hogyan szereted az ágyat bevetve: ő már tudja. Egymáshoz idomultatok, elfogadtad a munkáját, ő a rokonaidat, és megszoktátok, hogy ha megszólal egy zene, egyszerre nyúltok a rádióhoz, felhangosítani azt.

Már vérig sértegettétek egymást mindennel, és felkészültél minden szófordulatra, és adott esetben már csendben is tudsz maradni,  reagálás nélkül. Ő sem ugrik minden hülyeségedre.

Kezded magad újra jól érezni vele. Pár dologra rácsodálkozol: nahát, ez egész ügyes... Ő is elismerően néz rád olykor. Elfogadjátok: ő nem volt bodros felhő, te sem nyalka tulipán. Az a darabka továbbra is hiányozni fog mindkettőtök életéből, de attól még a teljes kép egész kellemes. Ha messziről nézed, nem is látszanak a hiányzó darabok...

Az emberek többsége az "egymásra meredés" időszakában szakít. Aztán van egy réteg, aki kibírja a "vízválasztóig".  És van egy szűkebb kör, akik túljutottak a kénköves poklon, és együtt maradtak.

Nem, a kapcsolatot egyáltalán nem erősíti a sok veszekedés, gyűlölködés. Mondjuk ki nyíltan: nagyon szétzilálja azt. És a hiányérzettől sem szabadul meg senki. 

De az a képesség, hogy az ember ezt is túlélte, ezt is valahogy megemésztette, ezzel is kezdett valamit, azt jelenti, hogy van benne egy érzés, ami nem teszi szentté, hibátlanná, önzetlenné, de.....valamit mégis ér.

Azt hiszem, ez a...... szeretet.

(Fotó: Dya)

  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fonixtoll2016.blog.hu/api/trackback/id/tr9313532775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aJ. 2017.12.30. 10:01:40

Sírva nevetek.Vagy nevetve sírok?
Remekbe szabott (s)írás.