Reggel, amikor megyek, még üres a kórház parkja. Csak az üde rózsák köszöntenek, a kerekesszékek még nem sorakoznak a fák árnyékában. Bemegyek, egy idős bácsi ül a büfé előtt minden áldott reggel, és úgy üdvözöl, mintha ismernénk egymást. A nővérek már kenegetik a vajaskenyeret, a kenyérhéjakat…