Kell egy bűnbak mindig, ha valami nem jól sikerül. Most bőven van miből/kiből válogatni, mármint akiket okolni lehet:

- Az ellenzék, amelyik túl puhány volt.

- A pártok, melyek nem voltak képes összefogni.

- A szavazók, akiknek jó része nem elég felvilágosult az összefüggéseket illetően. (Ezt jópáran sokkal szalonképtelenebbül és rövidebb jelzővel határozták meg.)

- A kormány, amely nem volt tisztességes a választásokkor.

- A pártvezetők, akik önös érdekeiket nézték a CÉL helyett.

...és így tovább, egészen a legvadabb összeesküvés-elméletig.

Nekem is van egy elképzelésem, mely - véleményem szerint - se nem jobb, se nem rosszabb, mint a többi "bűnbak-vadászati történet".

Szerintem az EU (is) tehet róla, amikor jóhiszeműen annak idején elfogadta csatlakozási szándékunkat. Kb. úgy járt el, mintha egy tízéves gyereket felvettek volna a gimnáziumba. Vannak persze csodagyerekek, akik már tízévesen is okosabbak, mint amilyen én leszek valaha, de a többségünknek az volt a jó, ha életkorunknak megfelelő iskolába járhattunk.

1989-90-ben zajlott le az úgynevezett rendszerváltás, 2003-ban volt az EU csatlakozásról szóló népszavazás, és 2004. május elsején lettünk az EU tagja. 40 évig éltünk egy bizonyos rendszerben, melynek voltak előnyei, hátrányai is. Mindösszesen 14 év után már teljes fordulattal, immár a nyugati világ tagjaként boldogan élveztük az új lehetőségeket, mint amikor a gyermek beszabadul a vidámparkba. Jött a pénz, mi mehettünk külföldre bátran, és nagyon büszkék voltunk saját magunkra, hogy végre beléptünk a felnőttek közé. Márpedig egy 18 éves, noha nagykorú, még messze nem az a felnőtt, akivé 30-35 éves korára növi ki magát, tapasztalatokat szerezve, pofonokba belefutva.

A csatlakozási kritériumok - összegezve - ezek voltak:

• Stabil demokratikus intézményrendszer; az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, védelme.

• Az uniós versenyt kiállni képes működő piacgazdaság.

• A jelentkező államnak képesnek kell lennie a tagságból fakadó kötelezettségek teljesítésére. Ebben benne foglaltatik a jogi, intézményi, politikai háttér megteremtése és a monetáris unió.

Az Unió kinyilvánította, hogy a jelöltek felkészültségét a kritériumok mentén, de szubjektív mércéje szerint vizsgálja.

Hát, ez a szubjektív mérce valahogy - szerintem - nem jól működött.

Mert - akármennyire is szentségtörésnek hangzik - szerintem nem Magyarország lett az EU tagja, hanem Budapest, és néhány nagyobb város. A vidék meg maradt, ahol és ahogyan hagytuk, sok évtizede. Tudom, mert sokat járjuk a vidéket, és nem csak a szépen rendezett, turistaparadicsomnak kialakított településeket, hanem azokat a pici falvakat is, ahol út is alig van, a kocsma még ugyanolyan állapotban, ugyanott áll, ahol 40 éve, és pont úgy szaladgálnak a tyúkok, mint Kádár idejében.

Mivel csak egy "ecceri" ember vagyok, ezért bocsánat a pontatlanságért, de ezt találtam a neten, 2016-os adatokkal, már ami a települések számát illeti:

Főváros: 1 
Megyei jogú város: 23 
Város : 322 
Nagyközség: 121 
Község: 2688 

Ha tehát a községek és nagyközségeket nézzük, elég magas a szám, és valószínű, hogy az ott élőknek sem a tájékoztatás (internet, tévécsatornák sokasága), sem az iskolázottság mértéke, valamint az életkora, az anyagi lehetőségei nem olyanok, mint pl. egy budai kerületben élő családnak. 

Az EU-ba (gimnáziumba) bejutott egy olyan osztály, ahol a gyerekek egy része zseni, nagyobbik része még az olvasással is küzd, egy része pedig átlagos teljesítményt nyújt. Az elvárás, és a jogok viszont mindenkit megilletnek, egyformán, noha felzárkóztatás nincs.

És itt ugyanaz történt, mint bármelyik más osztályban: az erősebbek elkezdik terrorizálni a gyengébbeket, a nagyobbak manipulálják a kicsiket, és megfélemlítik őket azzal, hogy amennyiben nem teszik azt, amit mondanak: jönnek a Predatorok és  lesz "nyekk..."

A napokban több ezer uniós pályázati nyertest hirdetett ki a kormány, így a 2014-2020-as ciklus forrásainak 93%-át már elosztotta, a felét pedig már ki is fizette, Brüsszelből viszont eddig még az ötödét sem kapta meg - írja a Világgazdaság. 

Ha lefordítod ezt saját életedre:  Svájcban élő bácsikád jelzi, hogy kapsz majd tőle 10.000.000,-Ft-ot, de nyárig csak 2.000.000,-Ft-ot utal át, de te már leelőlegeztél egy jacht-ot, egy kocsit, egy bundát hatalmas összegért, így mire megérkezne a teljes pénz, már alig marad valami arra, hogy vegyél a gyerekednek egy cipőt, és befizesd az ebédjét.

Egy "felelős" szülő herdálja így a pénzt, vagy egy gyerek, aki egy óra alatt  játékteremre költi azt az uzsonna pénzt, amit anyukája adott, hogy 3 hónapig legyen zsemlére pénze a suliban?!

Az "ellenzéki gyerekekről" is ejtenék pár szót: erről az osztálykirándulások jutnak eszembe, amikor az első balhé arról szólt, hogy ki üljön a sofőr mellett, aztán, hogy ki dobálja meg a másikat szendviccsel, ki esik a legnagyobbat, és egyáltalán: ki tud a legidegesítőbb lenni. Hogy mi volt az értelme? Azóta sem tudom, mindenesetre sikerült mindig egy elég  káoszos hangulatot teremteni.

Az EU-hoz való csatlakozást megelőzően a vidéket kellett volna felzárkóztatni minden tekintetben, hogy egységesebb képet mutasson hazánk.

De ha már így esett a dolog, akkor stadionok, Várkert, Múzeumi negyed helyett a vidéki élet XXI. századivá tételéhez is fel lehetett volna használni azt a sok pénzt. De az "erősgyerekek" inkább kisvasutat építettek belőle....

Azt mondják, van olyan eset, hogy egy nevelési célzatú, hatalmas pofon olykor jót tesz...

Végülis....