A cukrászdában töltöttem némi időt, egy rebarbarás sütemény társaságában.
Az ember mit tehet egyebet, mint nézi a mobilját, hogy halad-e már végre az idő, meg nézi az embereket, hogy aztán legyen miről írjon a naplójában.
Egy szőke, karcsú hölgyre lettem figyelmes. Nagyjából 25-28 körül lehetett. 170 cm magas, fahéjszín nadrág, fakó zakó, bézs táska, bézs ékszerek, bézs fagyi...
Igen, még a fagyi is szolidan elegáns volt a kezében.
A csaj rezzenéstelen arccal nyalta a finom édességet, hóna alatt egy aktával, társaságában egy lelkes csahos, akarom mondani egy pasika, aki amolyan lábtörlő stílust képviselt.
Leültek, a lány elővette a dossziét, meg a bézs színű tollát, és igyekezett fagylaltozás közben valamit írni, persze ölében a bézs táskájával igen sok nehézségbe ütközött.
Elnéztem a lányt... szolid smink, kifejezéstelen arc, mézszőke haj, márkás napszemüveggel a fejbúbján, és csak nyalta a fagyit....
Amolyan "nyár van-tehát fagyizni KELL" hangulattal, örömtelenül.
Elképzeltem őt szex közben, elképzeltem reggel, amikor álmosan kel fel, és elképzeltem mindenhogy...
...de nem láttam benne életet. Olyan volt, mint egy rajz... Egy bézs színű, pasztell rajz....
