Bevallom, mielőtt nekiálltam ennek a bejegyzésnek, "fellapoztam" a Wikipediat, hogy megnézzem, mit is ír erről a jeles napról. Mivel sok az információ, ezért csak a lényeget ollózom ki:

Valentin, vagy Valentinus a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. Az angolszász országokban Valentine (Bálint) napján (február 14-én) tartott Valentine's Day (magyarul: Bálint-nap) ünnepe a 20. század végétől világszerte elterjedt világi "szerelmes-ünnepként". Nálunk 1990-es évektől kezdődött a népszerűsége. A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 124. században a jegyesek és fiatal házasok  védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban.

Ezen túlmenően van még hivatkozás az ókori Rómát  és mindenféle egyéb rítusokat illetően, akit érdekel ennél részletesebben, az majd utánaolvas.

Szóval azért néztem meg,  mert nekünk, magyaroknak (majdnem) semmi sem jó, és divat mindent kritizálni, és "ellen-élni", hogy édesanyám kifejezését használjam. Ha annyi ötezresem lenne, ahányszor hallottam Karácsony, Halottak napja, Anyák napja, Nő-nap, Valentin-nap környékén azt a "bölcsességet", hogy "nem egy nap kell szeretni a másikat, hanem minden nap kell rá gondolni", akkor egyszerre ülhetném meg az összes jeles napot, gazdag ajándékokban dúskálva.

A másik agyonrágott féligazság az, hogy minden ünnep a kereskedőknek jó. A Valentin napot még az az "átok" is sújtja, hogy nem magyar találmány. (Szerintem a többi sem, de ezen most ne vitatkozzunk.)

Szeretem a Valentin napot, legyen az bármilyen pink, giccses, "amerikás". És hogy miért? Azért, mert van kb. 350 db hétköznapunk, amikor nem ünneplünk semmit, így lehet nyugodtan az önsajnálat és a keserűség hullámain elpihenni, valamint szidalmazni és utálni bármit, amivel megédesíti egy magyar ember a hétköznapjait.

- Nem szeretek elvárásból virágot venni! -  mondják sokan. De miért pont ez az elvárás a zavaró? Napi száz és száz elvárásnak felelünk meg: köszönünk, bemutatkozunk, aláírunk, bólintunk, előreengedünk, válaszolunk, kérdezünk, megteszünk valamit, vagy épp az a gesztus, hogy nem tesszük meg (nem csapjuk agyon pl. az értetlenkedő rosszindulatú ügyfeleket), így egy szál virág február 14-én miért olyan megerőltető?!

Aki nem tartja az ünnepeket, és összekerül olyannal, aki viszont igen, elég nagy dilemmába kerül, hogy most a saját elveihez ragaszkodjon, kockáztatva azt, hogy a másik fél évek múltán is szemrehányást tesz ezért, vagy engedjen a nyomásnak, és tegyen úgy, mintha....

Szerintem ez utóbbi a bölcs megoldás. Ha valakinek nem fontos egy ünnep, a másiknak viszont igen, akkor ünnepelni kevésbé fárasztó, mint lemondani valamiről, ami szép, kedves, színes, masnis, virágos, hógömbös, tortás, lufis....

Persze egy új kapcsolatban ezt jó mihamarabb tisztázni. A hangsúlyos célzások: "Közeleg a Valentin-nap, már úúúúgy várom." - elég egyértelmű ahhoz, hogy a másik felfogja, itt bizony tennivaló lesz, ami - ha van szeretet - nem lehet annyira kibírhatatlan.

Vannak kemény csajok, akik nem tartanak igényt a vattacukor-ünnepre. Őszintén és tiszta szívből kíváncsi lennék arra, hogy ha mégis megjelenne az a férfiú, aki ezen hölgyek szívébe beférkőzött, és hozna egy szál vörös rózsát, akkor azt vázába, vagy a kukába helyeznék-e el? (Most nem arról a szituról beszélek, amikor a szoknyapecér pasi félrepolkázás után rózsacsokorral állít haza, mert ott a kuka a nyerő.)

És persze egy férfi részére is lehet venni valamit, ami nem annyira ciki, vagy cuki. Szívecskés nyakkendő, kulcstartó, sál, sapka, óriás maci nem hiszem, hogy nyerő, de egy finom csoki,  egy jó könyv, esetleg egy zenei válogatás,  egy meghitt közös fotó vagy egy kedves üzenet nem túlzottan "pink".

Meg kellene barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy örülni nem szégyen, hogy a rózsaszín is egy szép szín, és szeretni, szeretve lenni nem a legnagyobb probléma a világon, sőt... Ha pedig egyedül vagyunk, vagy olyan kapcsolatban, ahol nincs túl sok szeretet, érthető, ha valaki szomorú és csalódott (én is voltam így), csak nem szabad az ünnepre haragudnunk...

Egy hónap múlva Valentin-nap. Én szóltam....