1. Aggódás
Nem válaszol az sms-re...nem veszi fel a telefont...és az ember gyomra egyre kisebb...
Először arra gondol, hogy persze...biztosan jól el van. Azután arra, hogy... ez már kicsit sok idő... ennyi ideig biztosan nincs "jól el".
Azután kezd az ember kombinálni. Hogy talán... és elkezd még jobban aggódni. Nem találja a helyét, mindenfélét pótcselekszik, kínlódik.
Aztán újra megpróbál telefonálni...és a másik álmos hangon felveszi. A gyomorból és a lélekből kiszelidül az összes szikla és összes szorítás, és az ember szégyelli kicsit a pofáját, hogy felébresztette a másikat.
Ilyenkor tök hülyén érzem magam... bármilyen öntudatos, magabiztos nőnek is tűnök olykor, amikor arról van szó, hogy bármi baj érhette volna azt, akit szeretek, nem marad belőlem más, csak egy ici-pici ideggombolyag, egy aggódás szösz, ami addig kuporog magába roskadtan, míg a szeretett személy nem jelentkezik.
2. Nem akarok felszabadulni!!
Egy levélváltás során világosodott meg valami az életemet illetően.
Engem egy csomóan fel akartak szabadítani!
Hol a gátlásaim alól, hol a zárkózottságom alól, hol a hűségem alól, hol az őszinteséggel kapcsolatos óvatosságom alól, hol pedig a szexuális elképzeléseim alól.
De én nem akarok felszabadulni!!!
Nekem a határok nem gátak, hanem kerítések, melyek engem óvnak, a szabályok nem ellenségek, hanem jelzőtáblák, a tabu dolgok békességet hoznak, és ha nem a csilláron lógva, pókember jelmezben szeretkezek, attól még köszönöm, jól vagyok...
Nem akarok inni, hogy felszabadult legyek...és nem akarok berúgni sem. Egyszer sem.
Nem akarok önfeledten kiabálni toronyugrás közben, mert tériszonyom van. De én szeretem a tériszonyomat, és jól megvagyok vele.
Akik a felszabadításomon buzgólkodtak, azok egyre nem jöttek rá. Nem nekem nem jó, hanem nekik nem jó az, amilyen vagyok.
Az, amit mások úgy éreznek, hogy én nem vagyok oldott, hogy nem vagyok jókedvű, vagy beszédes, az nem máz, hanem az ÉN VAGYOK!
Pont olyan, amilyennek születtem, amilyenné váltam, és amilyen szeretek lenni.
Vagy szeret valaki így, ahogy vagyok, vagy elkerül, de felszabadításomon buzgólkodni időpocsékolás...
Tudniillik felszabadult vagyok!
3. Mennyi a sok?
Egy öreg koldus ácsorog az út szélén. Ráérek, így beszédbe elegyedünk. Kérdezem, hogy ment ma a bolt...
- Sok pénzt kerestem ám... - néz rám csillogó szemmel. Piszkos markában gyűrött ötszázas, és valahol a zsebe mélyéről is előkotor egy csomó százast.
(Egy óra múlva.)
Jó ismerősömmel beszélgetünk telefonon. Érdeklődöm, miként telt az elmúlt hete, hogy van.
- Sok pénzt kerestem... - örvendezik. - Sikerült végre eladni két ingatlant több, mint 70 millióért... - folytatja.
***
Szóval mi a sok...? Kinek mint mond ez a szó? Ez a történet reggel fogalmazódott meg bennem, amikor azt mondta: Szeretlek...
Vajon kinek mit jelent ez? Kinek mennyit jelent? Mi van benne? Hol vannak a határai?
Talán akkor lehet azt mondani, hogy ismerünk valakit, amikor ugyanazt értjük a szavakon...
(Fotó: Dya)
