Nem lenne igaz, ha azt mondanám, csak azóta nézek foci meccseket, amióta férjhez mentem. Néztem egyet-egyet régen is, pl. VB döntőket, különösen, ha a brazilok játszottak. Az ő játékukban volt valami könnyedség és életigenlés, amitől az ember lánya pálmafákat, nyarat és tengerpartot vizionált a játékosok köré.

Az elmúlt pár évben viszont heti rendszerességgel nézzük a meccseket (hozzáteszem: jó színvonalú meccseket) és míg az ágy egyik végén  Ronaldo fejes góljának szól az öröm, úgy a másikon, ahol én ülök, más jellegű gondolatok is repkednek.

Arra jöttem rá, hogy a fociból sokat lehet tanulni az emberi kapcsolatokról, érzésekről. Ott vannak például a visszavágók. Az egyik meccsen a csapat a saját szurkolói előtt játszik, míg a visszavágón az ellenfél szurkolói vannak többségben. S amíg egy nő rojtosra beszélheti a száját, hogy mennyit számít a támogatás, szurkolás, biztatás egy kapcsolatban, addig egy meccs kapcsán teljesen természetes, hogy az idegenben lőtt gól több pontot ér, tekintve, hogy akkor szegény csapat tapsvihar helyett füttykoncertet kap az ellenfél szurkolóitól.

Jó néhány kapcsolatban probléma, hogy az egyik fél úgy érzi, a másik nem vesz részt teljes szívvel a hobbijában.  Sok férfi elkíséri a nőt oda, ahová az menni szeretne, de nem vesz részt az örömében. Ám ugyanezen férfi szemérmesen ragyogó arccal öltözik kedvenc focicsapatának mezébe, hordja kitűzőit, vásárolja a relikviákat, mert ebben az esetben úgy érzi, hogy csapatának sikeréhez azzal tud hozzájárulni, ha ő is "átlényegül."

És ez az átlényegülés a legfontosabb! Ez jelenti azt, hogy olyasvalamivel foglalkozunk, aminek értjük a lényegét, hatással van a kedélyünkre, és ami kikapcsol a jelenből. Ahogy megrándul a férfi lába a paplan alatt, amikor ő már lőne, de a játékos totojázik, amikor a levegőbe csap örömében, mert megszületik a várva várt gól, akkor az azt jelenti, hogy eme férfiú 90 percet maga is a zöld gyepen tölt, és együtt rohan a szélben a többi játékossal.

S hányszor vagyunk mi nők is lélekben máshol...Hányszor álmodjuk magunkat fiatalra, szépre, gazdagra egy DM-ben a dezodorok között válogatva, hányszor van, hogy egy park mellett elsétálva látjuk megcsillanni az aranyhintót, vagy az Aranypók kirakatában lógó méregdrága fürdőruhában saját, sosemvolt karcsúságunkat megmártózni az azúrkék tengerben.

Nekem azt tanította meg  az együtt szurkoló emberek féktelen lelkesedése, hogy észre kell vennünk a másik örömét, és  megsokszorozni azzal, hogy meglátjuk azt a szépet, és jót mi magunk is abban a dologban, amit a másik szeret. Mert egyedül  örülni, szurkolni, lelkesedni nem az igazi...

Egy jó meccs után a drukkerek még  napokig képesek újra felidézni a legjobb pillanatokat, átbeszélni az eseményeket, ezért fontos egy kapcsolatban is, hogy mindig legyen valami jó, amire lehet együtt emlékezni....

Szóval  ezért is nézem a meccseket. Mert nem csak a játék tetszik, hanem az is, ahogy a lelátón féktelenül lelkesednek a szurkolók, és hogy ugyanezt az örömöt látom a párom szemében...

/Fotó: Dya/