Bevallom, sosem jelöltem a naptáramban pirossal  a Tatai lovasünnepet, mely ezen a hétvégén került megrendezésre, de másodszor sikerült pont akkor menni, amikor a tó körül nem csak a szokásos sétálók voltak, hanem lovak, árusok, és minden, ami egy ilyen rendezvényen lenni szokott.

A szervezők a gyermekekre is gondoltak: a pónilovakon kívül körhinták és mindenféle színes, zajos ketyerék forogtak, pörögtek. Ami engem illet, egy kiwi színű macinak lettem boldog gazdija: dobozdobálással nyertem, melyet a párom szponzorált. :-)

Ám engem most is a természet nyűgözött le, a tó és az azt körülvevő erdő szépsége.

Na jó, a lovakról is illik néhány szót ejteni, elvégre ez az Ő ünnepük:

A Tatai vár története valahol a 13. században kezdődött, érdemes végigolvasni meglehetősen hosszú, kalandos történetét. Ami engem illet, szeretem fotózni, mert valami időtlen romantika lengi körül...

Aki távolabbra is szeretne eljutni, de nincs kedve annyit gyalogolni, annak bátran ajánlhatom a kisvonatot: minden helyi nevezetességet meg lehet róla tekinteni.

Öveges professzor úrnak vajon lett volna valami jó kísérlet-ötlete a nyárfák pihéjével is....?! Nos, szép nap volt, és csak annyit mondok: Viszlát, Tata!(Fotó: Dya)