Talán még télen bukkantam egy nagyon szép fotóra: egy romos templomot ábrázolt, a szántóföld közepén. A húsvéti pikniket terveztük ide, ám az időjárás akkor nem volt túl kedvező, így május 1-re esett a választás, hogy megnézzük Somogyvámost.

Nem sokat tudtam erről a községről, csak azt, hogy elég messze van Budapesttől, és hogy ez a bizonyos templom is ott található, a  wikipediát átnézve azonban bővebben is megismerkedhettem ezzel a környékkel.  A falu története az avar időkre nyúlik vissza, és nem messze tőle  egy Csopak nevű település volt található, mely a török időkben teljesen elnéptelenedett. A templom a hajdani Vámoson épült, mely az 1500-as években Vámosfalva néven került bejegyzésre. A régészeti ásatások sok érdekességet tártak fel, ám nekem épp elég lenyűgöző volt hajladozó búzamezők között magasodó templom látványa is.

Beóvakodtunk a toronyba is, mely meglepő módon tiszta és háborítatlan volt:

Mivel a fotós-táskában ott pihent egy fotósgömb is, így kipróbáltam, milyen más perspektívából láttatni a világot:

Azért a piknik nem maradhatott el, és a fácánokat lövöldöző vadász puskaropogásától eltekintve csendben, és nyugodt lélekkel falatoztunk a padon.

Én "viszontlátás"-sal köszöntem el a helytől, remélve, hogy amikor a kalászosok arannyá válnak, újra készíthetek pár fotót.

Ha az embernek okostelefon van a kezében, érdemes gyakorta rápillantani, van-e a környéken még olyan látnivaló, amelyet kár kihagyni. "Krisna-völgy" - ezt jelölte meg a térkép.

A krisnásokról megint csak olyan felszínes ismereteim voltak, minthogy szeretik a narancs színt, és ételt osztanak a Blaha Lujza téren, tehát a romos templom árnyékából egy új vallás szentélyéhez igyekeztünk.

Nem szeretném most a hivatalos verzióval untatni a kedves olvasót: azt megtalálja a Krisna-völgy honlapján bárki. Inkább a személyes élményeimről írnék.

Nyugalom, barátságosság, rengeteg fa, (amely azért is fontos, mert amikor megvették ezt a területet, az egy birkalegelő volt, és a krisnások ültették a több ezer fát), önellátás (napelem, kútból húzott víz, tehenészet és kertészet), a színek szeretete, a víz tisztelete, és a televízió, telefon hiánya. Itt családok élik mindennapjaikat, gyerekek járnak a helyi óvodába és iskolába. Olyan közösség, mely tagjainak egy célja van: a vallás gyakorlása és a szeretet.

Maga a templom színpompás, részletgazdag képekkel van tele.

Somogyvámoson nagyon sokféle ember él. Itt kénytelen vagyok mégis egy hivatalos összegzést idézni:

"A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,4%-a magyarnak, 15,8% cigánynak, 1,8% németnek, 0,3% románnak, 0,3% szerbnek, 0,3% ukránnak mondta magát (6,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 49,1%, református 1,7%, evangélikus 7,6%, egyéb (elsősorban Krisna hívő) 22,7%, felekezet nélküli 10,7% (8,2% nem nyilatkozott)."

Ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk békességben egymás mellett élni úgy is, hogy bizonyos dolgokról másképp vélekedünk, és el tudjuk fogadni azt is, hogy  utunk máshol kezdődött, és  talán máshol is ér  majd véget...

Szép nap volt, lélek pihentető.