Tudom, hatásvadász cím. Meg nem is kért fel engem az az ismeretlen, remélhetőleg boldog gyermekkort magáénak tudható kisfiú, hogy írjak helyette.
De engem zavar....
Hogy mi? Elmondom....
Húsvét hétfőn - ahogy oly sok más hétvégén is - az országot jártuk. Nem, nem a wellness hoteleket, nem is az autópályákat, hanem eldugott falvakat, rom-templomokat, szép tájakat kerestünk fel és fotóztunk le. (Szeretem Magyarországot végtelenül, bár vágyom én is a tengerre, ahová annak előtte, mielőtt "Magyarország jobban teljesített volna" sokszor eljutottam. 8 éve nem jártam az Adrián, milyen fura egybeesés....)
De nem erről akartam beszélni, hanem arról a kis tolnai faluról, ahol észrevettem egy tízéves forma kisfiút, ahogy egyedül, a saját kertjükben horgászik.
Az épületek fala a vízben, először azt hittem, valahogy a Sió csatorna keveredett közelebb a házakhoz. Az országúton csend volt, és a kisfiút sem zavarta, ahogy megálltunk mellette fotózni. Ő képzeletbeli halakkal vívott éppen csatát, és örült, hogy nem a dohos, vizes falak között kell bent lennie a lakásban.
2018. húsvétja.... egy egyszerű falu, temérdek belvízzel. Nem rémlik, hogy hallottam volna erről a hírekben, nem olvastam azt sem, hogy kormányunk milyen megoldást képzelt el erre.
2018-ban kizárt, hogy egy osztrák kisfiú ezt átélje, hacsak nincs valahol gátszakadás, vagy természeti katasztrófa, de akkor ott a tévé, és a segítők, valamint a kormány emberei azon dolgoznak, hogy miképp tudják a kisfiút és családját száraz helyre vinni, a gátat megerősíteni, és a nedves falakat kiszárítani. Ott nem mondja senki, hogy az ország jobban teljesít, mert ott ezt mondani sem kell: mindenki látja, tudja.
Tudjátok mi a különbség egy osztrák "falu", meg egy osztrák város között? Az, hogy kisebb... De mindaz megtalálható ott is, ami a városokban: csatornázás, villany, remek iskola, orvosi ellátás, vásárlási lehetőség, kultúra, stb.
A mi falvaink nagyjából úgy néznek ki, mint gyermekkoromban, ami nem most volt, míg a városaink valóban szépülnek, és egyre távolodnak minden tekintetben a vidéktől.
Ez a kisfiú, és a családja nem tudja, hogy lehetne másképp is. Hogy nem feltétlen kellene minden tavasszal gumicsizmában közlekedni a házban, és hogy léteznek országok, ahol ugyanennyi eső esik, van is ebből sok nehézség, de valahogy utólag, vagy közben megoldják a dolgokat.
Ha ránézel erre a képre, tényleg úgy gondolod, hogy minden rendben van, és jó az irány, ahová haladunk?! Lefotóztam ma járhatatlan utakat, egykor gyönyörű, mára omladozó templomokat és kápolnát, félig kihalt falvakat, és leelőztünk nem egy bánatos ló vontatta szekeret.
Fekete, bojtos farkú mókus ugrált keresztül egy úton, és pimasz fácán került majdnem a kerekeink alá. Van élet ugyanis Budapesten kívül is....
Nem maradtam a kisfiúval, hiszen a falusiak gondolom meglincseltek volna, hogy mit akarok egy helyi gyerektől, hiszen a jószándék nem mindig érthető és világos mások számára.
Nem tudok mással segíteni, minthogy megírom ezt a bejegyzést, és elmegyek szavazni. Azt ugyan nem tudom, hogy egy másik kormány fog-e kezdeni valamit ezzel a házzal és ezzel a gyerekkel, de azt látom, és tudom, hogy a JELENLEGI csak önmagával van elfoglalva. Egy stadion árából nagyjából 10 falunak lehetne megoldani a problémáit, úgy vélem....
Itthon kikerestem a google-n, hogy miképp is néz ki ez a ház, amikor nincs belvíz. Mert nem akartam úgy megírni a cikket, hogy esetleg ott egy tó van, amit nem vettem észre.
Íme a kép:
Szóval én csak azt szeretném, ha a kisfiú helyett is tennénk egy x-et.... Ő még nem szavazhat ugyanis...
Köszönöm.
