Nézem a hömpölygő emberáradatot a tévében. Sokan vannak, sokféle arckifejezéssel. Az előre legyártott táblák, transzparensek lassan vonulnak, és próbálom kitalálni, ki az, aki tényleg tudja mit visz, és miért viszi, és ki lépdel csak azért, mert felkérték rá.
Olvasgatom a kommenteket a Békemenet fotói alatt: "Isten áldja a Miniszterelnököt, soha ilyen jó nem volt még nekünk, minden szava aranyat ér." és így tovább. Szívecskék, jókívánságok, dicséret minden sorban.
A "hozz magaddal még egy embert" taktika azóta is működik a FIDESZ-nél: mindegy, ki az, mindegy, melyik országból, mindegy miért, csak az a lényeg: áradjon a tömeg, és minél többen legyenek a pozitív kommentelők. Mert a nagy lufi látványos, szép, és ha el is röppen, azért mindenki látta egy pillanatra...
Ha az üzenetét nézem, akár én is gyalogolhattam volna a Békemenetben, hiszen jómagam is béke, nyugalom és biztonság párti vagyok. De sosem voltam ez a "tömegben bátor, egyedül meg gyáva" típus. Írogatom a kis blogomat, válaszolok a mérges, vagy kedves hozzászólásokra, de a véleményemhez nem kell még több ezer ember: így is vállalom.
Milyen jó lenne egyébként, ha a tömeges megmozdulások újból azok lennének, amikre azt kitalálták egykor; őszinte (!) szívbéli meggyőződés miatt vonultak az emberek az utcára, és nem azért, hogy egy-egy párt bio táblahordozói, és élő díszletek legyenek.
Ha a haza rég elhunyt nagyjai (költők, hazafiak, politikusok) egy pár órára ismét közöttünk lennének, alighanem igen szomorúan néznének körül, hogy nevüket, eszméiket kik és hogyan használják fel honfitársaik manipulációjára, noha ők a külső ellenségektől akarták a magyarokat megvédeni, és nem a lakosságot egymás ellen uszítani.
A Nemzeti dal-ban van még négy sor, mert nem csak a "Talpra magyar..."-ig tart a vers:
"Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete."
Elgondolkodtunk már, mit is jelent a "haza becsülete"? Nem költészeti értelemben, hanem a jelenkorba áttéve?! A "haza becsülete" nem más, mint Magyarország megítélése külföldről és belföldről egyaránt, az, hogy elfogadják-e a mi ígéreteinket, eskünket, és hogy tetteink alapján hová sorolnak minket, és hová soroljuk mi, lakosok egymást, és vezetőinket.
A becsület és a becsületesség pont az ellenkezője annak, amit ma úgy hívunk: korrupció, csalás, hazugság, sikkasztás, átverés, manipulálás, szerződésszegés, köpönyegforgatás, stb.
Hazánknak ma nem igen van becsülete, és erről én például nem tehetek. Minden törvényt betartok, fizetek adót, dolgozom tisztességesen, nem vagyok "megkenve", nem csalok, és köpönyeget sem forgatok, bármerről is fúj a szél....
Ki az, akinek most drágább az élete, mint a haza becsülete....?! Melyik milliárdos politikusra, üzletemberre mutassak rá a sok közül?!
És ki az, aki az életét áldozná a hazáért úgy, mint egykor az a jó tollú, parasztgyerek?! Nem, nem kell ma már meghalni, elég lenne, ha nem áldozná be emberek millióinak életét a saját a vagyonáért, és a hatalomért....
Lobogtak a zászlók, ragyogtak a kokárdák, és az egész méltatlan volt Petőfihez.
Végezetül őt idézném, egy kevéssé ismert verséből, hogy tudjunk már különbséget tenni az IGAZI és a HAMIS hazafiság között:
