Nem jó hírek jönnek most a világból... Hogy épp mikor, melyik városban történik a szörnyűség, már követni is alig lehet.
Ha magánemberként gondolkodom, akkor a hozzátartozók helyébe képzelem magam. Bár nem ez a leghelyesebb kifejezés. Hiszen felfoghatatlan, elképzelhetetlen, milyen ősi harag, fájdalom tombolhat ilyenkor azokban, akik elvesztették szeretteiket.
Ráadásul, ez nem éppen az ÉLET része. Egy baleset, egy betegség, egy természeti katasztrófa: azt sem könnyű feldolgozni, de az mégis benne van a pakliban.
Az értelmetlen gyűlölet, a fanatizmus viszont nem része sem a civilizációnak, sem a természetnek: ez valami ember-idegen, amivel nem lehet mit kezdeni.
Ha harcolsz ellene: csak azokkal az eszközökkel érhetsz el eredményt, amelyet azok is használnak, akiket elítélsz. Meg kell ölni embereket ahhoz, hogy azok ne ölhessenek meg másokat.
Allah nevében ölni, vagy Krisztus nevében máglyára küldeni és keresztre feszíteni sok ártatlant, esetleg mint katona, a hazát védve gyilkolni: innen nézve mindegy.
A lecsupaszított lényeg: valaki jogot formál arra, hogy elvegye más életét. És előbb születik meg az adott emberben (embercsoportban) a vágy az ölésre, csak utána kezd el valamilyen ürügyet, okot, ideológiát keresni.
Nem vagyok pszichológus, tehát fogalmam sincs, hogy az agresszivitás, elvakultság milyen módon tud ennyire, szó szerint természet-ellenes módon kialakulni, terjedni.
Jó, nem vagyok naiv: a pénz, a hatalom olyan nagy úr, melynek birtoklói örömmel nyúlnak a manipulációs eszközökhöz, és boldogan uszítják a megfelelő embereket a megfelelő emberek ellen. Mi pedig, akik egy ilyen játszmába a töltelék-emberek státusát töltjük be, birkaként gyűlöljük azokat, akiket gyűlölnünk kell, és pusztítjuk, akiket pusztítanunk kell.
Ha a saját szeretteimre gondolok, mindig lenyűgöz az a csoda, hogy soha nem fog születni még egy ugyanolyan ember, mert az egész világegyetemben, galaxisok millióiban mindenkiből csak EGY van.
Képzeld el, hogy a Földön egy darab gyémánt van, egy darab autó, egy darab....bármiből. Micsoda értéke van a ritkaságoknak! Az emberiség pedig nem más, mint egyedi, ritkaságokból álló mintakollekció. És mi mit csinálunk? Úgy öljük egymást, mint ahogy egy gyermek töri szét a felbecsülhetetlen értékű porcelánt.
Ha egyetlen dolgot lehetne kívánni a jótündértől az emberiség javára, akkor azt kérném: mindenki mérje fel ésszel, lélekkel, és ÉREZZE, TUDJA, hogy mekkora kincs, ritkaság, csoda minden egyes ember...
Szerintem ez lenne a béke záloga....
(Fotó: Dya)
