Sokan, sokféleképpen tölthették ezt a vasárnapot. Az útvonalunkat keresztező plázák, üzletközpontok telített parkolójából ítélve a legtöbb ember meleg, zsúfolt helyen volt, míg mi szinte egyedül autókáztunk Esztergom fényeiből Budapest felé.

Az Esztergomi karácsonyi vásárban már éjszaka leszállt a köd, a forralt bor illata keveredett a párás, gomolygó levegővel.

A ködben minden picit sejtelmesebb, meghittebb, ahogyan ezt másnap, a hazavezető úton is tapasztaltam.

Visegrád felé tisztult az idő, bár a várat lentről alig lehetett látni.

Bár meglehetősen hűvös volt, a dércsípte növényeket mindenképp meg akartam örökíteni, és azt az apró hókupacot is, mely még hősiesen ellenállt az egyre bátrabb napsütésnek.

Mikor már a kocsin is olvadni kezdtek a jégcseppek, végképp búcsút mondtunk a nyugodt természetnek, és elindultunk, hogy újra elvegyüljünk a karácsonyi készülődők között.