V. Goldtimer Nyílt Nap Budaörsön - ez volt a mai program. Már lélekben felkészültem a fontoskodó szervezőkre, a hosszú percekig tartó parkolóhely-vadászatra, a dühödt tömegre - de minden másképp alakult. Nem volt semmi túlszabályozva, épp ezért gördülékenyen ment minden. Először az autók mellett sétáltunk el: a legtöbbet már ismertem a Komáromi Amerikai Autóstalálkozóról, vagy éppen más, retro autókkal kapcsolatos rendezvényről.
Ami csillog, krómozott, az nekem tetszik, így volt, amiről több fotó is készült:
Ami a repülőket illeti, lenyűgöz, mint technikai vívmány, de szívesebben csodálom őket a biztonságos talajról. 
Az utolsó kép a parkoló mellett készült, valahogy bizarrnak tűnt a téglahalom és a jobb sorsa érdemes autó kompozíciója.
Ezután Gödöllőre mentünk, és megnéztük a királyi pár vasúti várótermét, melyet 2011-ben újítottak fel. A története szép, aki kíváncsi Ybl Miklós munkássága, az majd el is fogja olvasni. Engem az érdekelt, hogy finom ott az almáspite, és hangulatos az épület kívül - belül.
A vasútállomások egyik fő kelléke a vonat, így azokat is lencsevégre (pontosabban mobilvégre) kaptam:
Érdekesek egyébként ezek a jobbára férfiaknak kialakított programok. Igen, mi nők is ott vagyunk párjaink mellett, megcsodáljuk mindennek a kerekét, szárnyát, hajtányát, és bizgentyűjét, de hiányzik az a lexikális tudás, amely az élményt teljessé tenné. Kétségtelen, az elmúlt években meghatványozódott a tudásom a vonatokat illetően, de - nő lévén - még mindig ott tartok, hogy akár régi, akár új, akár egyedi, akár tucat gyártmány: ami a szememnek kellemes, az tetszik, ami nem....hát az nem, lehet akármilyen sorozatszámú.
Engem a hangulat érdekel, bármit fotózok. Az marad meg a lelkemben, mert ha évek múltán visszanézem a képet, és eszembe jut a levegő illata, a kavics csikorgása a sétányon, a felhők formája, a másik ölelése, akkor az egy szép nap volt....
(Fotó: Dya)
