Zsámbékon gyermekkoromban jártam először, osztálykirándulás okán. Bevallom, nem igen emlékszem sokra, csak arra, hogy sokat sétáltunk, és volt ott valami fenséges, csodálatos, lenyűgöző építmény. Pár éve jártam ott megint, és az élet úgy hozta, hogy az az esti séta, az októberi, hűvös szélben fenekestül felforgatta az életemet...
Hol Harry Potter varázslatos hangulata, hol a régmúlt századok eseményei jutnak eszembe a régi templom boltíve alatt, amelynek falait 1763-ban egy földrengés rombolta le. Ezen a helyen sokkal inkább érzek áhítatot és reményt, mint sok, pazar képekkel díszített, szobroktól roskadozó, aranytól csillogó szentélyben....
Utunk innen Bokodra vezetetett. Sok internetes oldalon láttam a tavon épült cölöpházakat, naplementekor, fényben fürödve, tehát nagyon vártam, hogy élőben is lássam ezt a Hőerőmű számára létesített hűtő-tavat, mely az Által-ér felduzzasztásával keletkezett. Nos, élőben is csodaszép a környék, de be kell lássam, a photoshop sokat dob azért a képeken...
A tó körül érintetlen mezők, békésen legelésző tehenek, és poros föld utak várják a kalandozni vágyókat. Igazi, hamisítatlan magyar táj....szeretem.
(Fotó: Dya)