(Edelényi kastély)

Február van....Olyan hónap, amikor valami mindig esik és minden sáros...  Szürkék az autók a beton-fakó utakon, a kutyák csatakos szőrrel, egykedvűen heverésznek a hó maradékán,  eső áztatja a tereket, pocsolyák tarkítják a járdákat, és az ég színe megegyezik az emberek hangulatával...

Mégis, ha az ember szerelmes, meglátja ott is a rózsaszínt, ahová pedig a természet nem teremtett....

Februárban is lehet kirándulni, sétálni menni, fotózni, mert - hacsak nem szakad a hó, vagy az eső - a romantika bárhol megmutatkozhat, ha az ember kicsit ráhangolódik...

Gyula meglehetősen távol van, de azért az Almásy Kastély, a Százéves Cukrászda vagy a Pósteleki Szabadidőpark  igazi "randihely" lehet.

Kétegyházán a Gépmúzeumban a férfiember a traktorokban gyönyörködhet, míg a magamfajta romantikus lélek hercegnői hintó kerekét véli felfedezni az árnyékokban.

Miskolc sem az a szürke város, ahogy az ember a tankönyveiből ismeri. Meghitt utcácskák, terek, és a fotóra kívánkozó kandeláberek simogatják az ember lelkét.

Dég, és Pannonhalma is tartogat meglepetéseket, bármely évszakban gyönyörű:

Ha nincs módunk túlságosan messzire utazni, Budapesthez közel is van mit nézni. Zsámbék templom-romja, vagy a Dunakanyar lenyűgöző látvány.

Bizonyára van, akiknek ez már túl sok rózsaszín, de - közeledvén február 14-hez - talán megbocsátható.

Végezetül pedig egy kevéssé ismert vers, egy általam kedvelt költőtől:

Ellen Nitt : Legyek én madár...