Ez a bejegyzés arról a pár napról szól, melyet Kőszegen és környékén töltöttünk. Nem tudom, hogy a belváros hangulatáról írjak-e, vagy a sok gyönyörű hortenziáról, esetleg Velem-ről, ahol Törőcsik Mari is él, említsem-e meg a Fertő tó szépségét, vagy emeljem ki a Fertőrákosi kőfejtő lenyűgözőségét.
Amikor fent voltunk a Velem-i Szent Vid kápolnánál,és rajtunk kívül senki nem volt a dús lombú erdőben, akkor eszembe jutott, hogy milyen ritka pillanat az, amikor olyan helyen lehetünk, ahol senki más nincs kb. 5 km körzetben. (Aki hozzám hasonlóan Budapesten él, még inkább érzi ennek az érzésnek az emelkedettségét.)
Rájöttem, hogy kandelláber-függő vagyok, és imádom őket fotózni, nézni. Kandelláber = romantika, mesék, parkok, és mindaz, ami egy csodaszép regényben, vagy festményen megtalálható.
Szóval gyönyörű pár nap volt, és szavak helyett fotókkal szeretnék emléket állítani ennek a hétvégének. Kőszeg talán alkonyatkor a legszebb.
Hortenziák, ezer árnyalatban. Sosem láttam még ennyit, ilyen dús fürtökben.
Kőszeg olyan, mint egy mesekönyv illusztráció. Az ablakokban elrejtett babák, a kastély-szerű templom, a rózsalugas, a titokzatos kertben megbúvó kerti pad akár egy régi, Andersen mese...
A Szent Vid kápolnáig betonút vezet, de a kitartó turisták gyalog is felmehetnek, rejtett ösvényeken. Mi az autót választottuk.
Az erdő érintetlen, és lenyűgöző. A levegő kristálytiszta, és semmilyen zaj nem hallatszik fel. Reménykedtem, hogy a kápolnát belülről is meg lehet nézni, de sajnos zárva volt. Sosem értettem amúgy, hogy mi értelme van egy zárt templomnak, kápolnának. Értem én, hogy vannak rossz szándékú emberek, de azért valami megoldás jó volna.
A Cáki pincesorhoz kétszer mentünk el: először annyira szakadt az eső, és villámlott, hogy esélyünk sem volt kiszállni az autóból, másodjára viszont már lehetett fotózni.
A Fertő tavi hajókirándulás kicsit rövid volt, a 60 perc gyorsan elröppent. Párás idő, és hihetetlen meleg várt ránk a kőfejtőnél is. Bent, egy nyirkos-hűvös teremben egy rövidfilmet is láttunk arról, hogyan alakította ki ember és természet sok-sok évszázadon át a mai képére a Fertőrákosi kőfejtőt. Régen, amikor még nem volt kész a külső lépcső, a saját szememmel láttam tengeri kagylót a mészkősziklában. Ma már kiépített, és korláttal védett tanösvény vezet végig a felső részen.
Megnéztem a régi fotóalbumomat, pont 20 éve voltam itt utoljára. Remélem, nem várunk 20 évet a következő, Kőszegi kirándulásig.
/Fotó: Dya/