S kezdetben vala a szerelem....
Semmit nem tudsz a másikról, de a létezése elég ahhoz, hogy szépnek, erősnek, hitelesnek, és főképp egyedinek lásd. Amit mond: a bölcsesség maga! Amit tesz: tökéletes! Ahogy gondolkodik: csak rábólintani tudsz, hogy nahát, te is pont így, és pont ezt akartad mondani.
És a külseje? Neki van a legszebb....mindene! Csukott szemmel magad előtt látod minden porcikáját, érzed az illatát, és valóságosabbnak tűnik az éjszaka homályában, mint a párnád, amit magadhoz ölelsz.
Érzed, sőt TUDOD, hogy mit gondol, mit tesz, és önmagad ikerlelkeként tartod számon: ami neki fáj, az neked is sajog, sőt: jobban.
Úgy véled, hogy ha jobban megismered, akkor az Édenkert lakója lehetsz örökkön-örökké, mert mézédes a gyümölcs, ami kigurult a parkból, ahová minden erőddel be akarsz jutni.
Elszántan érzed, hogy tiéd a világ, sőt: A (!) VILÁG (!). És tiéd a SZERELEM, mert azt még senki nem érezte sem így, sem ennyire, sem sehogy. Rálegyintesz a többi emberre: dehogy értik ezt.... ez MÁS.
És meg akarod ismerni még jobban...
Kérdezel, és ő válaszol. Na, nem egészen úgy, és azt, ahogyan azt elképzelted, de szíved ezt ÚGY akarja hallani, és ezáltal a füled is elsiklik mindazon információk mellett, ami lelkednek kevéssé lenne tetsző.
Van sémád is, hiszen voltál már szerelmes. Igaz, emlékeid csak addig jutnak eszedbe jelen pillanatban, amikor hódítottál, és hódultál. Onnan valahogy elhalványodnak történések....
Jönnek a gyönyörű, együtt töltött órák, napok, hétvégék. Te úgy érzed: kezedben a gyeplő, irányítod az eseményeket, és minden aszerint alakul, ahogy azt vártad, gondoltad. (Ő ugyanezt érzi.) Te őt életed puzzle-jában egy felhő alakú darabkának látod, ő téged a virágoskertből hiányzó tulipánnak. Megfelelő távolságból szemlélve neked tényleg vannak tulipánra hajazó szirmaid, neki pedig kis fehér bárányfelhő-pamacskák tükröződnek a szemében.
S mindketten lassan-lassan elkezdtek munkálkodni azon, hogy az üres helyre a másikat bepaszírozzátok, aki persze ez ellen kézzel-lábbal tiltakozik, hiszen ő a saját életét akarja teljessé tenni veled, míg te a tiédet, ővele.
....és akkor kezdetét veszi az ismerkedés....
Telnek, múlnak a hetek, hónapok, és a különlegesnek vélt, éteri egyedről kiderül, hogy húsból, vérből, múltból, nyűgből, sebzett lélekből, egóból, vágyakból, és gyarlóságokból (is) áll.
És a legnagyobb hibája: saját elképzelései vannak arról, mit és hogyan szeretne, ami - mint utóbb kiderül - nem teljesen egyezik azzal, amit te terveztél.
Azt veszitek észre, hogy már nem ketten vagytok, hanem sokan... hisz ott az összes rokon, barát, munkatárs, ex, gyerek, háziállat, szomszéd, akik a te életedre a kívántnál sokkal nagyobb hatással vannak. Ha szimpik, akkor szerencséd van, ha nem, akkor ráfaragtál....
.... amikor összeköltöztök....
Jönnek a hétköznapok. Az embereknek alvásra, evésre, tisztálkodásra, és szórakozásra van szüksége akkor is ha egyedül él, akkor is, ha párban. Már fontossá válik, hogy ki mikor kel, meddig tévézik, salátázik, vagy kolbászt fal, horkol-e, vagy csendben pihen, otthon ücsörög, vagy kimenne a világból, elherdálja-e a pénzt, vagy kuporgat, és balra, vagy jobbra szavaz a választásokon.
Tiszta ruha, tiszta otthon mindenkinek kell, na de ki lesz a háztartási tündér, és ki viszi ki a mosatlant? És persze ott a nap 8-10 óra munka is, ami vagy időbeosztásban, vagy tartalomban nem stimmel: az egyik mindig "civil" marad a másik hivatásához képest. Különben is, te mindig többet dolgozol, és keményebben, mint a másik - ez a licitálás is "kellemes " időtöltés a pároknál.
...egymásra meredés.....
Körülbelül itt ismered meg a másikat, és magadat is, akivé párod mellett váltál. Hol magadra meredsz a tükörben, hol a másikra: ki ez????!!! És akarod-e ezt az egészet így, ahogy most van?! Kétségbeesetten próbálsz újra az lenni, aki a startvonalnál voltál. Hiszen neked jogod van egy csomó mindenre.... Eljárhatsz szórakozni, sörözhetsz, dumálhatsz idegenekkel, és teheted mindazt, amiben egykoron örömödet lelted. Feltámadt egód harci díszbe öltözik, és farkasszemet néz párod felvértezett öntudatosságával: na, akkor ki is lesz az, aki majd új szabályokat vezet be, a "nekem mindent lehet, a másik hallgasson" elv szerint?!
