
(Edelényi kastély)
Február van....Olyan hónap, amikor valami mindig esik és minden sáros... Szürkék az autók a beton-fakó utakon, a kutyák csatakos szőrrel, egykedvűen heverésznek a hó maradékán, eső áztatja a tereket, pocsolyák tarkítják a járdákat, és az ég színe megegyezik az emberek hangulatával...
Mégis, ha az ember szerelmes, meglátja ott is a rózsaszínt, ahová pedig a természet nem teremtett....
Februárban is lehet kirándulni, sétálni menni, fotózni, mert - hacsak nem szakad a hó, vagy az eső - a romantika bárhol megmutatkozhat, ha az ember kicsit ráhangolódik...





Gyula meglehetősen távol van, de azért az Almásy Kastély, a Százéves Cukrászda vagy a Pósteleki Szabadidőpark igazi "randihely" lehet.



Kétegyházán a Gépmúzeumban a férfiember a traktorokban gyönyörködhet, míg a magamfajta romantikus lélek hercegnői hintó kerekét véli felfedezni az árnyékokban.

Miskolc sem az a szürke város, ahogy az ember a tankönyveiből ismeri. Meghitt utcácskák, terek, és a fotóra kívánkozó kandeláberek simogatják az ember lelkét.



Dég, és Pannonhalma is tartogat meglepetéseket, bármely évszakban gyönyörű:


Ha nincs módunk túlságosan messzire utazni, Budapesthez közel is van mit nézni. Zsámbék templom-romja, vagy a Dunakanyar lenyűgöző látvány.


Bizonyára van, akiknek ez már túl sok rózsaszín, de - közeledvén február 14-hez - talán megbocsátható.
Végezetül pedig egy kevéssé ismert vers, egy általam kedvelt költőtől:
Ellen Nitt : Legyek én madár...
"Legyek én madár,
amelyik az öledbe rak fészket.
Legyek én madár,
amelyik a szíved dalát
viszi a felhők alatt.
Legyek én madár,
amelyik lehozza az égről
a szél és a nap jelszavát.
Neked.
Hadd legyek én madár!
Te meg légy lombos erdő.
Legyél gondolkodó föld,
legyél zöldellő fa
szépen szóló levelekkel.
És legyen nekünk
közös egünk!"
(Fordította: Dabi István)