Amit főnixtollal írsz, örökre megmarad...

Dya-képek

Dya-képek

Hogyan (ne) rontsunk el egy párkapcsolatot

2016. május 01. - Dya2016

selce.jpgHa az ember elmúlt 40 éves, rendelkezik kiterjedt baráti körrel, valamint maga is megélt pár dolgot, akkor össze tud állítani egy olyan szubjektív listát, amely arról szól, hogyan (ne) rontsuk el azt, ami amúgy jó...

1. A változni lehet, de mértékkel! - Természetesen az ember változik az évek során. Ahogy telik az idő, az ember - függetlenül attól, hogy egyedül él, vagy sem -  egyre kevesebb energiával rendelkezik, fogy a türelme, cincálódnak az idegei, kopik az optimizmusa, a csípője szélesebb, a szarkalábak sűrűsödnek, és az "enyém a világ" érzetből "enyém a távirányító" lesz. Nem azért változunk, mert házasságot kötöttünk, hanem azért, amiért a fák zöld leveleiből sárga lesz ősszel: múlik az idő...

Ám vannak olyan meghatározó alaptulajdonságaink, amelyek miatt valaki azt mondta egy szép napon: VELED AKAROK ÉLNI! 

Ha házat veszünk, ha autót, ha kutyát: mindet azért választjuk, mert megtetszik benne valami olyan, ami számunkra fontos. Mert a ház a hegytetőn áll, mert a kutyus szelíd, és hatalmas, vagy  mert az autó gyors, elegáns, és automata sebességváltós.  Ha egyik nap szeretett otthonunkat áthelyezik az Alföldre, a kutyánk vérengző fenevaddá válik, vagy ellopják a kocsinkat, és egy öreg Trabit ajánlanak fel helyette: az ember csalódott és nem tud mit kezdeni a helyzettel. Mert ez nem AZ.

Ha egy ember egy kapcsolatban úgy változik meg, hogy mindaz lassan elkopik belőle, ami miatt a másik pont őt választotta ki a sok ezer másik közül, akkor az ember azt veszi észre, hogy valami nincs rendben. Mert a remek beszélgetőtárs elhallgat,  az otthonülő folyton utazni akar, a konyhában remekelő csak pizzát rendel, és így tovább..... És ha a másik ennyire megváltozik, akkor az, akivel él, két dolgot tehet: vagy megváltozik ő is, és lemond azokról a dolgokról, amik számára fontosak, vagy marad, aki volt, és a két fél között egyre több konfliktus adódik.

Összefoglalva: ne fogjuk  a közösen eltöltött időre azt, hogy bizonyos dolgokban változunk, mert ez természetes jelenség, ám az önazonosságunk és a kapcsolatunk érdekében azon néhány fő tulajdonságunkat,  amelyek miatt a másik elismerését, szeretetét, szerelmét kivívtuk, ne veszítsük el!

2. Nem kell hibátlannak lenni!   Ez sokkal inkább magunkra vonatkozik, mint a másikra. Ha az ember bevallja, hogy elfelejtett, eltolt, eltört, elhibázott valamit: nem dől össze a világ. Jogunk van hibázni, és nem kell azonnal bűnbakot keresni, hogy valakire rátoljuk a felelősséget! Eltoltuk, hát....eltoltuk! (Nem főbenjáró bűnökre gondolok, hanem olyan hétköznapi, emberi gyarlóságokra, amik bárkivel megeshetnek.)  Egy eltört bögre felett nem kell órákig vitatkozni, hogy ki a hibás: aki a bögrét megvette, aki rossz helyre tette, aki biztosan túl erősen csukta be az ajtót, és amiatt támadt az a huzat, ami a bögrét kiverte a másik kezéből....felesleges. Szamár a végállomás: akinek a kezéből kicsúszott: az törte el! Ennyi. Ha nem követelt emberéletet és nem borította fel senki életét, akkor a történetnek ott van vége, hogy a törött bögre a szemétbe kerül. És pont. Attól még az, akinek a kezéből kicsúszott a csésze, egy remek ember, jó döntésekkel, szerethető, és értékes!

3. Bűn és büntetés - legyen arányban!  Vannak jó természetű és okos emberek, akik sosem bántanak meg senkit, és sosem hoznak rossz döntést! Tiszteletem, elismerésem irányukba! Ám többen vannak (vagyunk) olyanok, akiknek sikerült jól belelépni pár olyan helyzetbe, amibe nem kellett volna.... Akinek van lelkiismerete, az úgyis jó darabig elszidalmazza saját magát, hogy miképpen tudott ilyen....hmm... meggondolatlan, undok, stb. lenni. Természetesen az, akit a helyzet érint, szintén nem túl boldog, sőt neheztel. Ez rendjén is van, senki nem mazochista, hogy a számára rossz dolgokat arcán szelíd mosollyal viselje. A neheztelésbe belefér pár keresetlen jelző, hosszabb mosolyszünet, haragos vita, stb. De szeretet-megvonással büntetni a másikat nem fér bele egy jó kapcsolatba. (A hűtlenség, mint bűn más kategória, azzal most nem foglalkozom.) Egy kapcsolat nem arról szól ugyanis, hogy amennyiben az ember jól teljesít, akkor kap fizetést...hoppá, szeretetet, ha pedig rosszul végzi a feladatait, akkor nincs "ellátmány". 

4. Beszélgetés - nem az ördög találmánya!  Lehet beszélgetni időjárásról, könyvekről, filmekről politikáról: ez mind semleges téma, amin maximum vitázni lehet, összeveszni nem. Ám a beszélgetés ennél több.... Ott az ember elmondja a pillanatnyi érzéseit, gondolatait is, kérdéseket tesz fel, válaszokat vár. Ez már fajulhat veszekedéssé. De még az is jobb, mint a néma csend... A néma csendben kezd el az ember kombinálni, saját maga válaszol a fel nem tett kérdésekre, és végül egy olyan párbeszédet raktároz el, ami sosem történt meg.

Ha egy kapcsolat elején működik a kommunikáció, és a két fél képes arra, hogy egymással beszélgessen, és egymásnak elmondják azt, amit gondolnak, akkor nem lehet pár év múlva arra hivatkozni, hogy "minek beszéljek az érzéseimről, én nem az a típus vagyok." Késő, mert a másik már tudja, hogy milyen típusú az illető, és hiányolja a kommunikációt. És itt utalok vissza az első pontra: alap tulajdonságokat ne változtassunk meg, mert sok szemrehányást fogunk kapni...

5. Kérdés-felelet. A férfiak - talán észre sem veszik - de szeretnek önmagukról beszélni. Egy kapcsolat elején várják a kérdéseket: "És akkor mi történt?" "Azt hogy csináltad meg?" "Miért költöztél el?" "Kivel jártál ott?" stb. A nő pedig boldogan kérdez, és így ismeri meg a férfi munkáját, barátait, hobbijait, exeit, vágyait, stb. A férfi elégedetten mesél, és büszke, hogy valaki ennyire kíváncsi rá, és hogy csillogó szemmel figyel rá.

Nos, a nő ebben nem változik: ha szereti a férfit, még sok év után is felteszi a maga kis kérdéseit, melyet a férfi immár nem az érdeklődés, hanem a számonkérés kategóriába sorol. Úgy érzi, a saját ideje az övé, azt tesz, amit akar, és miért kérdezősködik itt egy nő....  Ugyenezen férfi természetesen boldogan meséli el a munkáját, a hobbijait, vágyait egy új érdeklődőnek: az természetesen nem számonkérés, csupán: pár ártatlan kérdés. 

Fontos volna megtanulni (lásd: 1. pont), hogy amennyiben valaki NEM változik, és szeret kérdéseket feltenni, akkor ez a tulajdonsága még 60 év múlva is megmarad, nem a másik bosszantására, hanem azért, mert érdekli a szeretett személy. 

6. A NŐ az NŐ, a FÉRFI meg FÉRFI!  Ez vonz és ez bosszant is egyszerre!  A férfiak nem viselik el a női tulajdonságokat: féltékenység, kíváncsiság, hiszti, anyáskodás, stb. A nőket megüti a guta a tapintatlanságtól, mogorvaságtól, lustaságtól, és így tovább. Ám valamiért mégis egymást keressük, és viszonylag ritka, hogy hetero nők és férfiak saját nemükkel költöznek össze azért, mert úgy sokkal egyszerűbb, gördülékenyebb az együttélés. Valamiképpen el kellene fogadnunk azokat az általános női, vagy férfi dolgokat, amelyek szinte minden nőt és férfit jellemeznek, és amely nem a másik bosszantására van jelen, hanem csak úgy.... amiért a macskának négy lába van, és nem tud repülni.

7. Ismerjük a másikat?  Ebben a nők a jobbak. Álmukból felverve is tudják a férfi póló méretét, foglalkozását, kedvenc ételét, színét, kocsi márkáját, hobbijának minden szegmensét, azt, hogy hol járt iskolába, és melyik sapkát utálta 8 évesen.  Vajon egy férfi mit tud a nőről?

Nos, erre kétféle válasz létezik. A kapcsolat elején elég sok mindent. A zsákmányszerzéshez kell az információ, ezért aztán (éljen a rövidtávú memória) a férfi megjegyzi a legfontosabb infókat ahhoz, hogy a nő el legyen varázsolódva.

Ám néhány év múlva vajon ismeri még a másikat? Vagy leragadt annál a pár infónál, ami akkor és ott még aktuális volt, de az évek során pár ebből módosult? (Sok esztendeje egyszer (!) valamiért épp jól esett egy szelet Mars csoki. Amúgy utáltam, de talán éhes voltam, nem emlékszem....ám azt tudom, hogy az akkori partneremnek ez bevésődött, és rengeteg Mars szeletet kaptam éveken át: egyet sem ettem meg. Hiába utaltam rá finoman, hogy köszi, de a fogam nem bírja, és túl édes....az infó nem hatolt el a fültől az agyig, és nem győztem Mars csokit ajándékozni boldog-boldogtalannak.) Tehát fontos dolog a beszélgetés, mert az ember lelke, gyomra, fizikai állapota, vágyai bizony módosulhatnak, (NEM az alaptulajdonságok!!!) és ha nincs beszélgetés, kommunikáció, akkor az örömszerzés sem működik: egy 4 éves örül egy háromkerekű bringának, egy 18 éves már nem......Tehát az 5. pontra utalva: igenis az ember azért tesz fel minden nap kérdéseket, mert a keddi hangulat nem biztos, hogy érvényes szerdán is....

8. A szeretet erejét nem szabad semmibe venni!  Ez nem a szokásos, lírai szöveg. Arról van szó, hogy a világon mindent azért csinálunk (igen, a férfiak is!), mert szeretjük. Szeretjük a lilahagymát, az autót, azt a bizonyos táskát, a sci-fit, a kék pólót, a kutyát, a meleget, a hideget, a focit, a mocit, a............. mindent. Egy nap ezerszer kiejtjük a "szeretem" szót, vagy a "nem " szócskával, vagy anélkül.

És hogy milyen az, amikor valamit szeretünk? Amikor szeretünk valakit, vagy valamit, akkor látszik a szemünkben az élvezet, a mosoly az arcunkon, az, hogy vágyunk a társaságára, azzal akarunk foglalkozni, hozzá akarunk érni, fürdeni akarunk benne (pl. Balaton), le akarjuk fotózni, tehát minden módon kötődünk hozzá, meg akarjuk örökíteni, és jól érezzük magunkat, amikor szeretetünk tárgyával vagyunk.

Ezt nem lehet titkolni, ez látszik, érződik. Mindenki tudja például, hogy én a pókokat, vagy a kutyámat szeretem-e jobban.... Elég egyértelmű.

Épp ezért ha a másik nem érzi azt, hogy szeretjük, akkor pont azt nem látja a viselkedésünkben, szemünkben, amit leírtam fentebb.... Az öröm látszik....bármit mond a száj. És az öröm hiánya is.... S hogy ezzel mit lehet kezdeni? Talán azt, hogy ismerjük meg újra a másikat...hátha van ott még valami szeretnivaló.....

A magam részéről kapcsolat-párti vagyok. Az életem a párom szeretete nélkül olyan, mint a kép, amit felraktam. Egy gyönyörű hely: üresen..... Nem az igazi....

(Fotó: Dya)

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fonixtoll2016.blog.hu/api/trackback/id/tr518678044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása