Egy szőke kislányra lettem figyelmes a folyó partján. Apró, rózsaszín tüllruhában ácsorgott, szoknyáján megcsillant a nap: eltévedt tündér a zöld lombok alatt.

Az édesapa odafordult a leánykához:

- Na, van kedved játszani?

- Persze. Mit játszunk?  - kérdezte csillogó szemmel a kislány, és szinte láttam, ahogy szivárványszínű pónik, hercegurak és hercegnők kavarognak lelki szemei előtt, és mesék hímezik át a délutánt valami feledhetetlen emlékké.

- Hát pecásat! - vágta oda apuka, majd elvonult a fehér műanyag vödörhöz, hogy abból valami masszát szórjon marokszám a vízbe.

Ez a párbeszéd volt az, ami elindította a gondolataimat, érzéseimet, és elszomorodtam.... A kislány láthatóan készült erre a délutánra. Nem a kényelmes farmerét, játszós pólóját vette fel, hanem királynőként tündökölt abban a reményben, hogy tüneményes szépsége elvarázsolja édesapját. A gondosan kiválasztott harisnya, a pink színű cipőcske mind arra utalt, hogy a kislány valami olyasmire vágyott, ami Róla szól, egy délutánról, ahol VELE játszanak, és nem csak statiszta édesapja hobbijában.

A lányka - talán alkalmazkodásból, talán mert jól nevelték, megpróbálta kézbe fogni a pecabotot, és figyelte a mozdulatlan vizet.Kasza Tibor azt vallja - olvastam a Story magazinban - hogy az ő barátnőjének lenni bizony főállású munkát jelent egy nő számára. "Andi igazán gondoskodó társ, nekem nincs is más dolgom, minthogy hagyjam, hogy babusgasson." - idézi az újság. Ha jómagam nem látnék hasonlókat a világban, azt hinném, hogy ez csak amolyan celeb pöffeszkedés, de nem. Tény és való, hogy az, hogy sok esetben egy férfi - bármilyen státusban - úgy érzi, hogy az, hogy MEGENGEDI, hogy a nő részt vegyen az életében, munkájában, hobbijában, az már elég "tett" a részéről.

Mennyire megérdemelt volna ez a kislány egy órát az erdőben sétálva, ahol apuka tündérekről mesél, madarakat mutat, és lefotózza lánykáját a virágok között. És mondjuk utána "játszanak pecásat", hogy az apuka is kicsit kiélhesse vágyait.

Sosem fogom megtudni, hogy egy vasárnapi apukát láttam, vagy egy hétköznapi apukát, aki rendes akart lenni, és magával vitte a horgászatra a lányát. De elnézve a tündérruhát, és a kislány komoly arcocskáját úgy éreztem, hogy valami nem jó.... Nem lenne szabad, hogy amikor tündérruhába öltöztetjük magunkat és a lelkünket, még csak ránk se pillantsanak...