Elgondolkodtam ezen a Kevin Spacey ügyön, természetesen Kerényi Miklós Gábort sem kifelejtve. Valaki mond valamit, ami vagy úgy volt, vagy nem (ennek bizonyítása a megfelelő hatóságok dolga), ám mielőtt a dolog bizonyítást nyerne, az illetőt lapátra teszik, természetesen látványosan, nagy csinnadrattával.

Ez valahogy nem tetszik nekem. Mert ugye minden munkahely egy zárt közösség, ahol mindenki tud mindenről és az játékszabály, hogy bármi helytelen történik, amíg nem kerül "kívülre", addig bocsánatos bűn, viszont ha tudomást szerez róla a külvilág, akkor - elkerülvén a felelősségre vonást - azonnal mindenki elhatárolódik.

Ha mindaz valóban megtörtént, amiről a sértettek beszélnek (ne firtassuk, miért évek múltán teszik ezt), akkor nem volt titok a kollégák, felettesek, tulajdonosok előtt sem. Azok tehát,  akik most "elhatárolódnak", akkor lettek volna "tökös legények", ha akkor és ott "vágják orrba az illetőt" amikor megtörténtek a dolgok.

Játszani  utólag a naivat és erkölcsöset: finoman szólva sem elegáns...

Kevin Spacey-vel kapcsolatban pedig azt az egyszerű kérdést teszem fel: vajon tehetségtelenebb színész ma, mint 2 hete volt...?!

Vajon valakinek a munkájában elvégzett érdemeit feltétlen csökkenti az, hogy milyen ember...? Mielőtt rávágod, hogy igen, gondolkodj el valamin:

Gyermeked műtét előtt áll. Te ahhoz az orvoshoz viszed, aki példás családapa, jó férj, becsületes adózó, viszont középszerű orvos, vagy ahhoz a sebészhez, aki mestere a szakmájának, ám fogdossa az ápolónőket, és csalja a feleségét?

Ha felülsz a buszra, az érdekel, hogy a sofőr észreveszi-e a piros lámpát, és megáll időben, mert jók a reflexei, vagy az, hogy láncra köti-e a kutyáját?

Tisztában vagy-e azzal, hogy az a cukrász, akitől a kedvenc tortádat rendeled, esténként kiskorúak fotóját bámulja a neten?

És ne feledjük "feddhetetlen" politikusainkat sem, akikről azt gyanítom, elég sok sajátságos hobbinak hódolnak, csak mert megtehetik.... Szót ejthetünk a mai magyar, fiatal, bódult állapotú celebjeinkről is, vagy az alkoholista, gyógyszerfüggő híres színészeinkről is. De visszamehetünk a múltba is: festőművészek, zenészek, írók műveit csodáljuk, és tanítják műveiket az iskolában, de a krónikák szerint nem mindegyik élt makulátlan, pedáns életet, sőt....

Úgy vélem, egy embernek több státusa van, és ha az egyikben remekel, a másikban elbukhat. Az, amiben jó, nem szűnik meg jónak lenni azért, mert más valamit rosszul csinál.

Ha valaki törvénytelen dolgot cselekszik, megérdemli a jogos büntetését. De elvitatni tőle azt a jót, vagy szépet, amit addig elért, igazságtalannak érzem.

Kevin Spacey szerintem zseniális színész, és mellesleg az, hogy milyen társ, barát, szomszéd, kivel bújik ágyba, és mit eszik, az nem rám tartozik. Az, akivel szemben inkorrekt volt, annak van egyedül joga bizonyítékokkal (!), a történtek után azonnal (és nem évek múlva) kiállni, és azt mondani: "Vádollak..." 

(Egyébként a nyilvánossághoz fordulni a hatóságok helyett  kicsit  hamiskás érzetet kelt....)